Awela naplója

Már jó ideje nem írtam, de rájöttem, hogy a versírás jobban megy, mint a napló. Így aztán létrehoztam egy új blogot.

Íme: awela.freeblog.hu

Sokat gondolkodtam, hogyan is írjam le, mit érzek most. Vagy hogy megírjam-e egyáltalán. Végül is a nagy tanakodásban született egy vers, ezt bocsátom most olvasásra. Mindenszentek előtt pont aktuális.

 

Mocskos, sötét szobában

Fekszem lázasan az ágyban

S te nem vagy itt velem.

 

Végső nap, végső éjem;

Utolsó, mély lélegzetem

S te nem vagy itt velem.

 

Lecsukódik a szemem,

Nem nyitom fel többé sosem

S te nem vagy itt velem.

 

A temetőn csend honol.

Virágok lepik be sírom.

S te nem vagy itt velem.

 

Visszajönnék. Késő már.

A fojtó köd magába zár.

S te nem vagy itt velem.

 

Nincsen többé, aki vár.

Nem ereszt a sír soha már.

S te nem vagy itt velem...

Bizony, az elmúlt időben azt vettem észre, hogy kezd gyökeresen megváltozni az életem. És vele együtt én is, azt hiszem. Bár ezt még nem látom tisztán, egy nagy testi-lelki mélypontból próbálok visszatalálni önmagamhoz és meg kell hagyni, nagyon nehezen megy. De találtam hozzá segítséget, aki igaz, sokszor nem tud mellettem lenni, mégis nagyon sokat segített. Azt hiszem, neki köszönhetem, hogy túléltem az elmúlt pár hetet és ő indított el bennem egy folyamatot, ami most épp átalakít hisztis kislányból felnőtt, mindent kibíró nővé. Igen, azt gondolom, hogy most tényleg sikerül talpra állnom. És ha sikerült, túl fogok jutni akármin, hisz a Poklot már megjártam. Nem volt szép látvány, az biztos...

Már jó ideje nem írtam (vagy fél éve:), de igazából nincs is sok értelme. Jelenleg nyári munkán vagyok és így megy ez majd nyár végéig. De hát kell a pénz... Tegnap megjött az értesítő a nyelvvizsgámról is: fél ponttal meghaladja a felsőfok alsó határát:) Ezt aztán sikerült kiszámolni...

Inkább nem is jellemezném az elmúlt időszakot... Inkább közszemlére bocsátom egy órán született versemet. Azt hiszem, sok mindent elárul.

Fájjon még...

Fájjon még a szó,
amit fülembe súgtál.
Fájjon még a hang,
mely nem hoz megnyugvást.
Fájjon még a szív,
mely majd' meghasad.
Fájjon még a lélek,
mely sötétbe fullad.
Fájjon még az élet,
Melyet muszáj leélni.
Fájjon még a halál...
Nem bánom,
hadd fájjon.
Nem akarok élni.

Büszkén állíthatom, hogy jól zártam a félévet. Amiből javítani akartam, sikerült és három napra megkaptam a klánvezérséget is, nem kis meglepetésemre. Mondhatni, jól vagyok. De természetesen minden napra akad valaki, aki megszól vagy azt hiszi, nekem nincs is semmi dolgom, bla, bla, bla. A szokásos, nehogy unatkozzam. De legalább újra beindulnak a munkák és van pénzem. Nézzük csak pozitívan, akármilyen nehéz is.

Hát, büszkén állíthatom, hogy sikerült elviselnem az utóbbi két hetet. 3 hét betegállomány után vissza a suliba, pótolni, javítókat írni.... Nagyon lefárasztott. Sikerült napi 3 órára csökkenteni az alvásidőt és ezek mellett ébren maradni napközben. De megérte. És az is vígasz, hogy egy hétig csak rövidített órák lesznek és persze hogy nyakamon a hétvége. Sok-sok pengetés az új gitáromon... Nincs annál jobb kikapcsolódás. Aztán jövő héten végre kiderül, mi sült ki a javítókból.

Üdv!

 Ez itt az én kis titkos naplóm, csak az olvashatja, aki megnézi...:P Szóval jó olvasgatást!